Egyáltalán hogyan lehet odáig eljutni, hogy az ember ki sem látszik a hitelekből?
Megvallom őszintén, én már nem szeretek a hiteleimről beszélni. Nagyon sokat olvasok mostanában – bár előbb kezdtem volna ezekkel a könyvekkel, majd mondom, melyekkel -, és mindenhol azzal találkozom, hogy amire figyelmet szentelünk, abból többünk lesz. Én aztán a hitelekből nem kérek többet!! Legalábbis ész nélkül nem.
Aprók voltak a gyermekeim, amikor elváltam, és néhány évet szülői támogatással éltünk át, míg gyesen voltam. Tanultam kicsit angolul, jogsim is lett. Már nem tudom, hogyan, pedig én fizettem! Majd amikor óvodába kerültek a fiúk, kezdődött a taposómalom. Először is nem vettek vissza a munkahelyemre. Nem bántam, mert olyan képzést sikerült kifognom, ahol jobban megtanulhattam gépírni, és angolul, és a számítógép kezelését. Például akkor tanultam meg bekapcsolni a számítógépet. Ez ’95-ben volt. Sokat jelentett a későbbiekre nézve, mert mindegyik tudásommal hamar tudtam érvényesülni.
Előbb még sajnos 2 műszakos munkát találtam, aztán az előbbi bekezdésben leírt előnyökkel áthelyeződtem egy kellemesebb környezetbe, végül irodára. Pénzem emelkedett, albérletbe mentünk, majd elkezdődött az iskola a nagyobbik gyermekemnek. Több öröm több kiadást hozott magával.
Kb. akkoriban kaptam az első hitelkártyámat. Mintha tudták volna, hogy esetleg szükséges lehet!! Takarékoskodni is elkezdtem Lakástakarék-pénztárral, és amikor megoldódott a vagyonmegosztásunk sok év után, hamarosan tudtam lakást venni. Ez adta a második hitelt.
Belém táplálódott, hogy hitelekkel csomó szükséges dolgot meg lehet oldani. Mekkora hiba volt!!
Munkahelyemet el kellett sajnos hagyni, mivel a munkahely hagyott el minket. A távol-kelet előnyösebb volt a cégnek. Pedig már nagyon jó helyem volt, fizum is jó volt, végre tudtam volna spórolni rendesen. El is kényelmesedtem, így elkövettem egy hibát: elégedett lettem. Elértem egy célomat, és megálltam örülni neki. Ez máskor is előfordult azóta, erre figyeljetek! Két kisgyerekkel, akkor már saját lakásban a friss hitellel, állást kellett keresnem gyorsan. Alacsonyabb bérért tudtam elhelyezkedni, és elég kilátástalan kezdett lenni a pénzügyi helyzetem. Újabb hitel a megélhetésre, és újabb álláskeresés következett.
Lett állás, már 9 éve itt dolgozom azóta. Jól jöhetett volna ilyenkor is a pénzügyi intelligencia. Alakítgattam a lakásunkat, eléggé „fapados” volt. Fűtést kellett benne létrehozni, mert az olajkályhák szezonja rég lejárt. Ablakunkat majdnem kivitte a szél, szép új műanyagablakok is kellettek. Önerőből nem nagyon tudtam hozzászólni a kérdéshez, a bankok segítségével elértem.
Hitelek hitelek hátán, egyikkel kiváltottam a másikat, és csak nőttön nőttek, a céljaimat viszont elértem, közben azért csomó mindenről lemondtam. Mennyivel jobb lett volna megtanulni a pénzzel kapcsolatos dolgokat legalább 10 évvel ezelőtt, amiket most tanulok! Számolgattam én, de a lakás is vezérelt, hogy elfogadható legyen nekem és a gyermekeimnek.
Jött a válság.
Fordulóponthoz érkeztem. Leginkább a gondolkodásomban.
Íródott: 2011.04.14.
